Bravúros bronzérem – és ami mögötte van

(Kuti Nina új párjával a tiszaújvárosi Erős Kingával C2 női ifi 200m számban bronzérmet nyert a szolnoki ifjúsági válogató versenyen.) Ismét bebizonyosodott, hogy serdülő kenusunk, Kuti Nina bármikor képes lehet váratlan bravúrokra! Tavaly ősszel itt a honlapunkon, a VVSI egyik legnagyobb szakmai ígéreteként mutattuk be, miután párosban magyar bajnoki címet nyert. Ezzel mindmáig az egyetlen aktív versenyzőnk, aki mindkét szakágban, kajakban és kenuban is szerzett országos bajnoki aranyat. Most legutóbb pedig, a második országos szolnoki válogatóversenyen, amely nem csupán a felnőttek között hozott öldöklő küzdelmet, teljesen új párjával, az egész mezőnyt megdöbbentve, a dobogó harmadik fokára állhatott! Pedig a tavalyi sikeres esztendő után az idei szezon csöppet sem indult biztatóan. „Januárban, a téli alapozás vége felé Nina komoly sérülést szenvedett, jó ideig orvosról orvosra járt, így a felkészülésünk meglehetősen csonkára sikeredett – idézi fel a nem túl szerencsés rajtot Porteleki Zsolt edző. – De ahogy mondják, a baj nem jár egyedül! A tavalyi kimagasló hazai és nemzetközi eredményeket elért Horányi Dóra – Kuti Nina páros másik tagja, Dóra eligazolt a váciaktól, és az új egyesülete már nem támogatta a velünk való együttműködést. Házon belüli, saját párossal tervezték a folytatást. Mindenesetre egy sokra hivatott, országos bajnoki páros kettévált, ami talán még fájóbb sebet ejtett Ninán, mint a sérülése. Persze, őt nem olyan fából faragták, hogy ettől összeomlott volna! Annak idején szintén egy sérülés miatt kellett megválnia a kajaktól, de nem adta fel, áttérdelt kenuba és három év múlva már abban is országos bajnok lett! Ilyen hozzáállással küzdötte át magát most is a nehézségeken, és az idei első versenyén, május közepén a győri Maraton Magyar Bajnokság tíz kilométeres távján egyéniben a 6. helyen végzett. Ezzel nagyon elégedettek voltunk, hiszen ő elsősorban sprinter, a rövid távok mestere. Közben a párját is kerestük és nagy szerencsénkre, az első szolnoki válogatón meg is találtuk. A tiszaújvárosi Erős Kingával 500 méteren indultak, s alig-alig csúsztak le a dobogóról. Három hetünk maradt a második fordulóig. A rövid időt és jelentős földrajzi távolságot sikerült áthidalnunk azzal, hogy tiszaújvárosi edző kollégámmal, Krucsay Józseffel kiváló szakmai és emberi bizalmi kapcsolatba kerültünk. A lányok pedig gyors kezűek, robbanékonyak, amihez nagy szorgalom, munkabírás és motiváltság járul. Így születhetett meg a szakmai stáb és a vetélytársak ámulatára az a döbbenetes eredmény, hogy egy új, jószerivel ismeretlen páros a második országos válogatóversenyen 200 méteren érmet tudott nyerni. Csupán egyetlen másodperccel, fél hajóhossznyival lemaradva az ezüstérmesektől! Ráadásul serdülőkként, az egy-két évvel idősebb ifjúságiak mezőnyében! Tegyük hozzá, hogy ötszáz méteren is az előkelő 5. helyen végeztek. Emellett egyéniben sem vallottak szégyent, hiszen 200-on Nina ötödik, Kinga pedig mögötte a hatodik lett. Úgy látom, hogy ez a szolnoki válogatóverseny az új párosnak csak a potenciális lehetőségeit villantotta fel, most jön majd a komolyabb közös munka a további nagy megmérettetések előtt, amelyhez mindkét egyesület kiváló feltételeket biztosít.”
Az újabb próbatételek pedig bójasorként lebegnek a képzeletbeli edzőpályán: július közepén Fadd-Domboriban a Vidék Bajnokság, egy hónappal később Szolnokon a Serdülő, Ifjúsági és U23 Magyar Bajnokság, ha pedig az utóbbi sikeres lesz, szeptember közepén Pozsonyban az Olimpiai Reménységek Versenye. Nagy magasságok, amelyeket Kuti Nina szerint csak az tud megbecsülni igazán, aki már volt padlón is az életben. A tizenhat éves gimnazista lány, kenu válogatott kerettag, igazán éretten így mesél legutóbbi felemelkedéséről:
„Nem érintett jól, hogy szétesett a tavalyi eredményes párosunk, de nem ragadtam le ennél. Volt éppen elég gondom a medencecsonti sérülésemmel, igyekeztem ebből kilábalni. A vízen már nem érzem a fájdalmat, de ma is járok gyógytornára és nagyon odafigyelek a bemelegítésre. Az esetből tanulva mindent beleadok, amit kell. Nagyon örültem az idei első eredményemnek, a győri maraton 5. helyezésének, és lelkesen készültem a szolnoki válogató sprintfutamaira. Sajnos, egyéniben sem kétszázon, sem ötszázon nem sikerült döntőbe jutnom, elég hamar véget ért számomra a verseny. Kicsit eltörött a mécses, az edzőmmel nagy kudarcként éltük meg az eredménytelenséget. Párosban akkor még folyt a párkeresés, két számban két lánnyal indultam. A rövidebb táv nem sikerült, 500 méteren azonban Erős Kingával éppen csak lecsúsztunk a dobogóról. Előtte való nap térdeltünk össze először egy hajóba, az volt az első éles versenyünk! Nem teljesen idegenként kerültünk össze, mert a válogató táborban volt egy kisebb sérülése, én segítettem neki, már akkor valahogy megtaláltuk egymást. Egyébként a korábbi párommal, Dórival továbbra is beszélgetünk, de már riválisok lettünk párosban is! Most csakis az új társamra, Kingára koncentrálok. Az első szolnoki válogató után voltam náluk Tiszaújvárosban egy hosszú hétvégi edzésen, ő is eljött hozzánk Sukoróra. Volt, hogy sehogyan sem akart menni a hajó, máskor meg rekordokat döntöttünk. Aztán a második szolnoki válogatón a 200 méteres döntőben szinte berobbantunk a célba, alig maradtunk el az ezüstérmesektől! Ötszázon sem mentünk rosszul, ötödikek lettünk, de a minket megelőző hajók közül háromban nálunk idősebb ifik lapátoltak! Szóval, jó kis páros lesz ez! Nagyon örültem, hogy végre sprinterként is kibontakozhattam és 500 egyesben az erős mezőnyben az 5. helyen végeztem. Most sokat dolgozunk, napi három edzést tartunk, aztán jöhetnek a nagy versenyek!”
Bizakodóan és magabiztosan sorolja mindezeket a VVSI serdülő kenus lánya, Kuti Nina. Felszabadultan, vidáman cseng a hangja, mintha érmek csilingelnének…