Ismét magyar siker részesei voltunk a serdülők kajak-kenu világbajnokságán

(Olimpiai Reménységek Versenye – Pozsony, 2019. szeptember 13-15.)

A vízi sportokhoz jól értők, márpedig ilyenek szép számmal akadnak a Velencei-tó partján, bizonyára felkapják a fejüket a cím láttán. Ejnye, hiszen a serdülő kajakosoknak és kenusoknak nincs is világbajnokságuk! Hivatalosan valóban nincsen, de mi másnak nevezhetnénk a Pozsonyban szeptember 13-15. között rendezett Olimpiai Reménységek Versenyét, amelyen immár 36 ország több mint 830 fiatal sportolója indult?! Európán kívül érkeztek az amerikai kontinens mindkét feléről, Ausztráliából, Japánból és a világ más tájairól. Hol van ez már a visegrádi országok egykori, szomszédolós erőpróbájától!
Egy valami azonban – szerencsére, de távolról sem csak annak köszönhetően – nem változott: a magyar 15-17 éves serdülő kajakos, kenus fiúk és lányok kiváló szereplése. A sajtó tudósításai szerint parádés teljesítményt nyújtottak tavaly a lengyelországi Poznanban, előtte hengereltek a csehországi Racicén, fölényes sikert értek el 2016-ban Szegeden és folytathatnánk visszafelé a sort. De nem szükséges, a szlovák fővárosban elért idei eredményük is önmagáért beszél. A magyar csapat az éremtáblázat 1. helyén végzett, 16 arany, 17 ezüst és 15 bronz medál begyűjtésével. Persze, ehhez szükség volt a rekordlétszámú, 94 hazai versenyzőre, akik éppen a mi sukorói pályánkon rendezett országos bajnokság öldöklő futamain vívták ki a pozsonyi részvétel jogát. Köztük a VVSI négy serdülő kajakosa és két kenusa is, akik aztán szeptember közepén becsülettel helytálltak a Zemník kavicsbánya tó hullámain, és három éremmel járultak hozzá a magyar serdülő válogatott újabb diadalához.
„Összességében nagyon jól sikerült a pozsonyi versenyünk, bár meglepően sok volt a zavaró körülmény – kezdi a nehézségekkel Major Ildikó kajakedző, szakosztályvezető. – A pályán gyakran fújt erős oldalszél, ami a mezőny felét hátrányosan érintette. Többször alakult ki kaotikus helyzet a hajómérleg, vagy az indítógép meghibásodása miatt, és az esetenkénti egy órás csúszásoknak senki sem örült. A gyerekek azonban jól viselték a megpróbáltatásokat és szépen teljesítettek. A legeredményesebb egyértelműen Nemes Réka volt, aki a kajak egyes 1000 méteres távján aranyérmet, 500 méteren ezüstöt szerzett. Nagyon magabiztosan, gyönyörűen versenyzett! A VVSI kajakosai közül érmet szerzett még Kovács Lilla, aki három másik egyesület lányaival, versenyegyesüléses négyes hajóban nyert bronzérmet 500 méteren. A tavalyi poznani verseny aranyérmese, Kövesdi Patrik szintén jó formában volt, szép helyezéseket ért el, de a dobogóra nem tudott fellépni. Az 500 egyes döntőjében ez talán húsz centin múlott, így aztán negyedik lett. Egyébként ezt a távot egy olyan versenyző nyerte meg, aki a négy középfutam legjobb 3. helyezettjeként jutott be kilencediknek az A-döntőbe, s ott végül győzött. Hát ilyenek voltak az idei mezőnyben már a középfutamok és a B-döntők is! Ezért rendkívül értékes Kövesdi Patrik 5. helyezése 1000 méteren és a 200-as rövidtávon szerzett 6. helye. Párosban éremesélyesként indultak Nagy Raullal, de nagy szerencsétlenségünkre kiesett a hajókormányuk, s így a szép remények szertefoszlottak. Annak fényében, amit a nagyon erős mezőnyről korábban mondtam, elismerést érdemel Morek Ádámnak a B-döntőben szerzett 3. helyezése is.”
A kajak-kenu szakosztály vezetője hasonló szellemben értékelte az országos bajnokságon rendkívül jól szerepelt ifjú kenusunk, Bakos Zoltán teljesítményét is, aki Hubik András edző tanítványa. Igaz, hogy négyes hajójukkal a középdöntőben „csak” 4. és 7. helyezésig jutottak, de az ő szövetség által menedzselt négyesük a legfiatalabb, 15 éves serdülőkből állt, akik két évvel idősebbekkel is megmérkőztek. Az idő, az összecsiszolódás lehetősége pedig nekik dolgozik. Másik tapasztalt kenusunkról, Kuti Nináról, aki már tavaly is indult a poznani ORV-n, edzője, Porteleki Zsolt a következőket mondta:
„Az igazán szép pozsonyi helyezéseken túl legjobban annak örülök, hogy teljesen rendbe jött Nina vállsérülése, amellyel két hónapja, az országos bajnokságon is küszködött. Két hét pihenő után nagyon óvatosan folytattuk az edzéseket, azután párjának, Erős Kingának a mestere, Krucsay József vette át Tiszaújvárosban a lányok felkészítését. Így egyiküknek sem kellett sokat utaznia. Nagyon örülök, hogy minden nehézség ellenére sikerült kijutniuk az Olimpiai Reménységek Versenyére, ahol aztán gyönyörűen helytálltak. A páros 500 méter döntőjében megszerzett 4. helyezésük igazán szép eredmény! A versenyt egyébként egy olyan serdülő páros nyerte, amely az idei ifjúsági világbajnokságon Plovdivban, tehát az idősebbek között is ezüstérmet szerzett. Ezek a 16 éves lányok már kilenc éve lapátolnak együtt, egy hajóban. A mi Ninánk és Kingánk pedig mindössze három hónapja, a május végi válogató után térdelt össze először. Hát, ilyen szempontokat is érdemes mérlegelni egy-egy eredmény láttán! Ahogyan azt is, hogy mi a felkészülésünk során az olimpiai számokra, az 500 és 1000 méteres távokra fektetjük a hangsúlyt. A 200-as, jóval gyorsabb sprint-táv egészen más, a lányok azonban még így is, ebben a borzasztóan erős mezőnyben nemcsak döntőbe jutottak, hanem vasárnap, immár a hatodik pályájukat futva is megszerezték a 7. helyet. Nos, ezek az igazi sportemberek! Most megérdemelnek egy kis pihenést, hiszen az idei versenyszezonunk véget ért, októberben folytatjuk a felkészülést a téli alapozásra.”
Kajakosaink még nem teszik le az evezőket. Szeptember végén várják őket az Országos Diákolimpia futamai Fadd-Domboriban, amelyek a válogatott keretfeltöltését is szolgálják. Márpedig az Olimpiai Reménységek Versenyén jövőre is csak válogatott kajakosok és kenusok indulhatnak majd. Tavaly Poznanban hárman voltak a Velencei-tó partjáról, idén Pozsonyban már hatan. A keret és sikerekhez vezető út pedig nyitott mindenki számára.