Kenusainknak is van már ergométerük!

Bár az adventi időszakra is várnunk kell még, a VVSI kenusai és edzőik máris a legszebb karácsonyi ajándékuknak tekintik azt a csúcsminőségű ergométert, amelyet a Pro Rekreatione Kft. vezetése a közelmúltban vásárolt meg számukra. November második szombatján lelkes csapatmunkával állították össze a várva-várt berendezést, amelyet addig csak sóvárogva tanulmányozhattak a fővárosi KayakFirst cég honlapján.

Ahhoz azonban, hogy az örömükben igazán osztozhassunk – és itt elsősorban magamból indulok ki -, nem árt tudnunk, micsoda és mire szolgál valójában egy ergométer? Elnevezésének bizonyosan köze van az ergonómia tudományához, amely az ember és a technikai eszközök kapcsolatával foglalkozik. Az ergométer pedig tulajdonképpen ezt a kapcsolatot, az izom munkateljesítményét méri – de jóval többet is tesz annál.

„Az ergométer hasznos kelléke a fizikai állóképesség fejlesztésének, az elvégzett munka pedig számokban, fekete-fehéren ellenőrizhető. Többféle létezik, közéjük tartozik a szobakerékpár, az evezős és a kajak ergométer is. Utóbbiak remek felkészülési és versenyzési lehetőséget kínálnak az élsportolók számára a téli időszakban” – olvashattuk volna 2010 táján a Magyar Kajak-kenu Szövetség honlapján a pozsonyi Új Szó napilap korabeli cikke szerint. Bizonyára másnak is feltűnt, hogy a szakszövetség az evezős és kajak ergométer mellett nem tesz említést a kenusok fejlesztő és mérő eszközéről. Nem véletlenül, hiszen az idő tájban jószerivel még nem is létezett!

Ahogyan Porteleki Zsoltnak, a VVSI kenus edzőjének kis technikatörténeti áttekintéséből megtudtam, az ergométereket eredetileg az evezősök számára fejlesztették ki. Sokáig csak ők használták, hiszen a kajakosok és kenusok velük nemigen találkoztak. Kevés egyesületnek volt meg (és van ma is) mindhárom szakosztálya, ha pedig mégis, akkor a telephelyeik működtek távol egymástól. Idővel azért a kajakosok és edzőik is megtapasztalhatták az evezős gépek előnyeit, a rátermettebbek pedig nekiláttak a speciális, kajakos fejlesztésüknek, később a gyártásuknak is. Az ezektől jócskán eltérő, térdelős változatra a kenusoknak még várniuk kellett, de Porteleki Zsolt emlékezete szerint akkori egyesületénél, a Bp. Honvédnál az 1990-es évek elején, Szabó István kajakosnak köszönhetően, megszületett a kenu ergométer hazai „ősmodellje” is. Még egy jó évtizednek kellet eltelnie ahhoz, hogy egy másik kajakos, Weimper József világszínvonalú hazai cége, a KayakFirst megjelenjen a piacon a legkorszerűbb kajak, majd kenu ergométereivel.

„Az augusztusi szegedi kajak-kenu világbajnokságon a cég kiállításán lehetőségem volt kipróbálni nagy álmunkat, a legújabb fejlesztésű KayakFirst kenu ergométert – idézi fel az új korszak nyitányát Porteleki Zsolt edző. – Nem tudtam szabadulni az élménytől! Mivel a cég vezetője, Weimper József közismerten a kajak-kenu sport utánpótlás nevelésének elhivatott támogatója. Ez valóban lehetővé teszi, hogy a kor színvonala és versenykövetelményei szerint készülhessünk fel. Ma már e nélkül nem megy! A közel száz hazai egyesület idei pontversenyében az első helyen a szegedi klub végzett, amelynél például a kenusoknak négy ergométerük van. Hála a mi vezetésünknek, a kajakosaink munkáját is segíti már két ilyen gép!

Természetesen a tanmedence is fontos eszközünk és az is marad, főként az alapok elsajátításában a piciknél, később pedig az erőnléti gyakorlatoknál. A tanmedencében azonban a gyerek csak egy álló betonteknőben forgatja a sok vizet. Ez a valóságos kenus evezéshez képest olyan, mintha egy lassított felvételen húzná a lapátot egy malterosládában. Az egyensúlyozásra a stabil teknőben nincs szükség, így a mozgás jellege is egészen más és nem fejlődnek úgy a tartóizmok sem. Ezért van az, hogy tavasszal, amikor kimegyünk a vízre, a gyerekeknek egy hónapos átállásra van szükségük, amíg megszokják a kenu billegését és siklását. Nem beszélve arról, hogy a mai gyors versenyhajók jóval keskenyebbek, és az eredményesség érdekében már a 13 éveseknek át kell térdelniük ezekbe az instabilabb, 30 centiméternyi szivarokba! Az egyensúlyszerveik még nem tökéletesen fejlettek ehhez, ahogyan a tartóizmaik sem. Talán ezért is tartják sokan nehéz sportágnak a kenut. Az új ergométer azonban most már nálunk is sok mindent kiküszöböl, valóban forradalmasítani fogja az edzésmunkát és a felkészülést. A gurulópad tökéletesen modellezi a hajó billegését és siklását. Az evező végét kötél köti össze a propelleres motorral, amely azt a lapátolásnak megfelelően engedi és csévéli fel. A húzóerő 14 fokozattal szabályozható és vele arányosan növekszik egy befúvónyíláson keresztül a légellenállás is. A kiváló fejlesztés során a kötélvezető csigát ideális magasságig emelték, így a sportoló már nemcsak húzza, hanem meríti is a lapátot, mintha csak a vízen tenné. Nem beszélve a csapásszámról, amely tetszés, vagy erőnlét szerint növelhető, a gép pedig akár ki is számítja, hogy adott teljesítmény mellett mennyi idő alatt tette volna meg a versenyző a kitűzött távot. A gyerekek az edzési adataikat a telefonjaikon is elmenthetik. Szóval, óriási dolog ez számunkra, ketten már ki is próbálták a közösen összeszerelt gépet. A súlyukat megadva, testre szabottan állítottuk be, ahogyan kell. Nagyon élvezték. Persze, a komolyabb munkához ebbe is bele kell még erősödniük! Egyébként maga a gép könnyen szállítható, tavasszal visszük magunkkal a sukorói pályára is, ahol jól fog jönni, ha a rossz idő miatt nem tudunk vízre szállni. Összességében nagyon örülök, hogy a kenus szakágunk a növekvő létszámával és egyre több kiemelkedő versenyeredményével kivívta vezetőségünk támogató elismerését. Sőt, a kajak-kenu szövetségét is, amelytől az ergométerünk mellé három vadonatúj versenyhajót is kapunk a karácsonyfa alá. Így aztán valóban bizakodóan nézhetünk a következő idény és az újabb kihívások elé.”

Az edző az érthető módon derűsre hangolt beszámolójában megemlítette, hogy a közel száz hazai vízi sportklub idei bajnoki pontversenyében a szegediek végeztek az első helyen. Tegyük hozzá büszkén, hogy ebben a nemes vetélkedésben a Pro Rekreatione-ként országosan ismert egyesületünk, öt helyezést javítva, immár az előkelő 14. helyet foglalja el! Pedig idén a VVSI kenusainak még nem is volt ergométerük!