Vendéglátás és versenyzés olasz módra - Beszámoló az áprilisi olasz versenyről

A Trieszti-öböl partjára épült Monfalcone városa évszázadok óta híres a tengerjáró hajók építéséről. Nagy hajókat mind a mai napig gyártanak a kikötői dokkokban, kajakokat azonban nem. Viszont nagyon szeretik! A helyi kajak-kenu egyesület húsvét táján minden évben megrendezi nagy regionális idénynyitó versenyét, amelyen szívesen látnak külföldi sportolókat is. Így került idén a velencei tengerpartra tíz velencei-tavi ifjú kajakosunk edzőjük, Major Ildikó vezérletével. Április 18-án, csütörtökön reggel indultak, és már aznap délután lehetőségük nyílt ismerkedni a versenypálya vizével, amelyet az éppen Monfalcone-ig elnyúló velencei lagúnán alakítottak ki. A rendkívül vendégszerető olasz szervezők a szálláshelyüket egy barátságos faházakból épült, már-már mesebeli apró faluban biztosították. Itt még földiekkel, a kaposvári egyesület kajakosaival is találkozhattak. A másnapi program rendkívül színes, no meg hasznos is volt. Délelőtt a hajógyár múzeumában két méteres maketteken csodálhatták meg az olasz mesterek remekeit. A kikötőből aztán egy igazit is láthattak: az épülő Ice Princess tengerjáró luxushajó több emeletes, impozáns tömbjét. Egy kis tengeri hajózás után Grado városkájában sétálgattak, amely az egész szigetet betölti. Délután kiadós edzés következett, amelynek jóleső fáradalmait egy emlékezetes trieszti sétával vezették le.

Ha kajakosaink csupán turistacsoportként érkeztek volna az Adriára, szombaton egy hajógyári látogatáson vehettek volna részt. Ám erről már szó sem lehetett, várta őket a fő cél, az olaszok nagy tengervízi versenye! A mieink csak kajak egyesben indultak, de így is maradandóan letették a VVSI névjegyét a velencei lagúnában.

Kövesdi Patrik új hajójában idén második versenyén indult és másodjára is nyert. Ugyancsak arany éremmel térhetett haza Nemes Réka és Szép Virág, Jenei Panna ezüstöt szerzett. Az eredményhirdetésen bronz érmet akasztottak Kovács Lilla, Gaál Liliána és Pándi Róbert nyakába. Mivel Ocskay Lora és Halász Márton a futamában ötödik, Morek Ádám pedig hetedik lett, mind a tíz induló kajakosunk dobogós, vagy pontszerző helyen végzett! Kis híján azonban még szebb lehetett volna ez a kiváló eredmény, mint kiderült Major Ildikó edző értékeléséből:

„A nálunk megszokottnál jóval keskenyebb volt a pálya, így a rövidebb táv fordulóját nem három, hanem csak egyetlen bójával tudták jelezni. A kicsik egyik futamában három magyar kislány, kettő a mieink közül és egy kaposvári versenyző, magasan vezetett. Mivel a hajókat két percenként indították, az élen haladókat éppen a fordulóhelyen előzte meg egy férfi csapat, kitakarva a jelzőbóját. A magyar lányok túlfutottak, a jócskán lemaradt olasz vetélytársaik viszont már látták a bóját, a pályát is ismerték, így időben fordulva megnyerték a versenyt. Ettől függetlenül a gyerekeink nagyon ügyesen helytálltak és a szervezés, s főként a vendéglátás nagyszerű volt! Az aranyérmes Szép Virág ráadásként, például, egy hatalmas Minion plüssfigurát kapott, amelyet a nagyobbak is megirigyeltek tőle. A díjkiosztó után pedig igazán eredeti olasz fogással, egy nagyon finom tésztaétellel vendégeltek meg mindnyájunkat.

Összességében elmondható, hogy nemcsak a versenyzésünk volt hasznos és eredményes, hanem az egész olaszországi utazás kárpótolt valamit a gyerekeknél abból a sok lemondásból, amire az edzések és versenyek miatt egy-egy osztálykirándulás, színházlátogatás, vagy wellness-hétvége elmulasztásakor kényszerültek. Biztos vagyok abban, hogy ez a testi-lelki felfrissülés, az idei első sikeres küzdelmek Szerbiában és Olaszországban nagyon jó lökést adnak a csapatnak a hamarosan kezdődő hazai, kemény versenysorozathoz.”