VVSI-s sportolói páros portré: Egy csapatban, egy hajóban

Idestova hat esztendeje lapátol együtt a VVSI evezős csapatában az immár U23-as korosztályú Kovács Dániel és Turi Péter, de versenyen még sohasem indultak egy párosban. Idén azonban megtörténhet az, amire korábban kevesen számítottak: versenyeken is összeül majd a két fiú. Kevesen gondolták volna, hiszen meglehetősen különböző hullámokon sodródtak a közös hajóig.

Pedig már idejekorán, az agárdi általános iskola első osztályában találkoztak, ám nem sok idejük maradt az alaposabb ismerkedésre. Kovács Dani szülei elváltak, ő az édesanyjával Monorra került a nagyszülőkhöz. Öt év elteltével tért vissza édesapjához, a Velencei-tó partjára. Szeretett focizni, de nem sportolt rendszeresen.

Turi Petit már óvodás korától úszó edzésekre hordta az édesapja Székesfehérvárra. Nem került hozzá igazán közel a sportág, nem is űzte versenyszerűen, de jól megtanulta. Öt év után aztán abbahagyta. A hosszabb szünet azonban több szempontból sem tett jót neki.

„Elég gyenge fizikumú voltam, részben ezért sem tudtam megkapaszkodni a VVSI kajakosai között, akiknél édesanyám unszolására jelentkeztem – idézi fel a húszesztendős Turi Péter a gyerekkori botladozásokat. – Aztán az is az igazsághoz tartozik, hogy egy kicsit link gyerek voltam. Éveken át keményen gépeztem, tíz órákat is elücsörögtem a számítógép előtt. Az osztályunkból akkor már vagy hatan eveztek a VVSI-ben, az egyikük hívott maguk közé. Eleinte csak a buli kedvéért jártam le, de hamar megkedveltem a barátságos evezős csapatot. Az evezésben a teljesen újszerű mozgás tetszett meg. Itt nemcsak a kar és a felsőtest dolgozott, ami cingár létemre nem volt az erősségem, hanem a láb is. Az egész sokkal dinamikusabbnak, harmonikusabbnak és vonzóbbnak tűnt számomra. Hamar rájöttem arra is, hogy nagyon vigyázni kell a „rákfogással”. Ha rossz ütemben és irányban merül a lapát, könnyen kivághatja az embert a hajóból! Edzésen magam is láttam, hogyan rántott ki egy ilyen „rákolás” egy srácot a helyéről a később Országos Bajnokságot nyerő VVSI serdülő nyolcasból. Szerencsére, velem ilyen akkor még nem fordult elő. Sőt, kis idő múlva büszkén újságoltam az édesanyámnak, hogy már tíz fekvőtámaszt tudok csinálni! Persze, a többiek azalatt húszat húzódzkodtak, de otthon már ez is nagy örömöt jelentett. Közben azért igyekeztem minél többet lefaragni a hátrányomból. Ha tehettem, dupla edzésekre jártam, a nyarakat a tó partján töltöttem. A számítógépezés teljesen elmaradt, ma is csak a tanuláshoz használom a masinát. Ha jól belegondolok, az a sok ezer elvesztegetett óra semmilyen emléket sem hagyott bennem… Az első versenyeimet viszont sohasem fogom elfelejteni! A tatai regattán indultunk 2013 nyarán négypár evezős hajónkkal, három 14 éves osztálytársammal: Bognár Ádámmal, Hunyár Christopherrel és Illényi Danival. Borzasztóan izgultam, nehogy „berákoljak”, de minden rendben ment és a 3. helyen végeztünk. Szeptemberben a diákolimpián ugyanezzel a csapattal már aranyérmet nyertünk.”

Ez idő tájt került a VVSI evezőseihez Kovács Dani is. Fejből diktálja, hogy a leigazolását hitelesítő sportolói kiskönyvét 2013. október 7-én állították ki. Petivel nem lettek újra osztálytársak, hiszen ő akkor már hatosztályos gimnáziumban tanult, Dani pedig Székesfehérváron kezdett, a Jáky József Szakközépiskola magasépítő szakán. Amikor Peti a számítógép szorításából igyekezett szabadulni, a Monorról visszatérő és még nem sportoló Dani is hasznos hobbit talált magának: szakácskönyvekből tanult egyre ügyesebben főzni és sütni. Ennek eredményével nemcsak vele élő édesapját, hanem az evezősök csapatát is többször meglepte. Az első ilyen alkalomra, egy ergométeres országos bajnokságra Vida Erik edző is élénken emlékszik. Dani akkoriban kezdőként és gyengécske alkatánál fogva, leginkább csak a harmadik alabárdos szerepét játszhatta el. Vagy még azt sem, ahogyan azon a versenyen is történt. Bár nem indulhatott, mégis eljött szurkolni a többieknek egy jókora szatyorral. A verseny végén aztán mindenkit finom kürtős kaláccsal kínált, amit hajnalig maga sütött otthon.

„Főzni és sütni ma is nagyon szeretek és ha csak tehetem, viszek valami apró finomságot a srácoknak – teszi hozzá Dani. – Bár Erik külön megkért minket arra, hogy róla ne nagyon beszéljünk, de a szakmai fejlődésünk mellett az edzőnk legfőbb érdeme az a baráti, családias légkör is, amely a csapatunknál kialakult. Karácsonykor megajándékozzuk egymást, sok közös programot tartunk és valóban mindenki számíthat mindenkire. Számomra ez nagyon nagy értéket jelent, hiszen sok tekintetben messziről indultam el, és itt a VVSI-nél többen felkaroltak. A szálloda vezetője, Borsos Miklós például jól ismeri a családi helyzetemet, ezért a népesebb rendezvényeiken lehetővé teszi, hogy kisegítő pincérként keressek egy kis pénzt. Aztán a sok jó sporttársam mellett itt találtam igazi barátra is, Turi Petire. Ha nagyon magam alatt vagyok, vele mindent meg tudok beszélni, sokat bringázunk együtt. A kezdetektől fogva ő volt számomra a példakép, a távoli célpont, amit el kellene érnem. Peti már komoly versenyeket nyert akkor, amikor én az első futamomon csak az utolsó helyen végeztem, jócskán lemaradva. De mindenki bátorított, az edző külön is foglalkozott velem. Egyre erősödtem, megnyúltam, nőttem vagy másfél arasznyit. Most is vékony, de szálkás és egyre kitartóbb vagyok. Az első evezős versenyemet 2017 májusában, a Ferencváros-kupa innovációs csoportjának ezer méteres távján nyertem meg. Sajnos, ezt nem sokkal később egy szerencsétlen lábtörés követte, de nyár végén már Mohácson, kormányos nyolcasban Petivel egy hajóban nyertünk. Decemberben a Margit-szigeten evezős triatlonban Peti az első helyen végzett, én második lettem mögötte.”

Turi Péter mögött akkorra már sok minden egyéb is sorakozott: megnyert diákolimpiák, versenysorozatok és kupa-futamok, országos bajnoki érmek. Utóbbiak egyike, a 2017. évi OB-ezüst tulajdonképpen már csalódást jelentett Peti számára, hiszen győzelmi esélyekkel hajtott az első aranyára. A döntő futam utolsó 200 méterén, a fej-fej melletti versenyben azonban megfogta azt a bizonyos, régen retteget „rákot” és kis híján a második helyét is elveszítette. De az országos bajnoki címe végül mégis megszületett, hiszen a Bognár-Illényi-Orisek-Turi négyes elsőként ért a célba! Azzal a modern Swift-hajóval, amelyet nem sokkal korábban vásárolt meg a VVSI, s amely nélkül a bravúr biztosan nem sikerülhetett volna. Az eredményes év betetőzéseként átvehette még a sokatmondó „Jó tanuló, jó sportoló” elismerő oklevelet is.

A 2018-as esztendő az előző év méltó folytatásaként indult. A tavaszi szegedi válogató versenyen Peti bekerült az U23-as válogatott keretbe. Az első összetartásukról jött haza Győrből, amikor magas láz döntötte ágynak két hétre. Kiderült, hogy egy alattomos fertőző betegséget kapott el, amely még hosszú hónapokra kényszerítette pihenésre. Csak augusztusban kezdhette újra a könnyített edzéseket. Ekkor történt, hogy Peti és Dani sportolói pályája, amely korábban meglehetősen távoli íveket húzott, csaknem a metszéspontig közelített egymáshoz.

„Három éve még senki sem hitte volna, hogy ez a két fiú egyszer majd egy hajóba ül – mondja reményteli büszkeséggel a hangjában az edzőjük. – Peti serdülő kora óta az élvonalban versenyez, erős családi háttér áll mögötte, szorgalmas és jó tanuló, céltudatos sportoló. Az utóbbiak Daniról is elmondhatók, a családi hátteret igyekeztünk kiegészíteni számára, nem engedtük el a kezét. Így aztán az „indultak még” kategóriából sikeresen felküzdötte magát az élversenyzők szintjére. Dani tehát az ígéretes feltörekvő, míg Peti a visszatérő ágban van. Kölcsönösen segíthetik és építhetik egymást, meggyőződésem szerint a közös hajójukban többé válhatnak együtt, mint külön-külön. Ezt igazolják az őszi összeültetésüket követő edzéseredmények is. Az idei esztendő a nagy beköszönő évük lehet, először indulnak majd egy hajóban, U23-as kétpár evezős versenyeken. Persze, a mi sportunkban nagy csodák nincsenek! Ráadásul a férfi könnyűsúlyban egyedül az ő páros kategóriájuk maradt olimpiai szám, a kormányos nélküli négyest is kivették ebből a keretből. Így majd amazok a versenyzők is a kettesben indulnak majd. Jóval sűrűbb és erősebb lesz tehát a hazai versenyek és országos bajnokságok mezőnye. A fiúknak emellett komoly továbbtanulási terveik vannak. Az eddigi hozzáállásukkal, szorgalmukkal azonban egészen biztosan nem fog veszíteni velük a jövőben sem a hazai felsőoktatási képzés, sem a magyar evezős sport.”

A kiadós edzésprogram mellett a fiúk már túl vannak az idei első közös versenyükön. A budai Hármashatár-hegyen vettek részt február első szombatján egy nyolc kilométeres terepfutáson, helyenként csúszkáláson. Ketten képviselték a VVSI-t, és korosztályukban a dobogó két fokát is elfoglalták. Talán az eddigieknél is többet elárul róluk, hogyan látták egymást ezen a versenyen.

„Danci nagyon ügyes volt, jól beosztotta az erejét” – értékeli a néhány másodperccel mögötte, a harmadik helyen célba érkezett Peti. Dani pedig ezt mondja róla: „Már szépen gyógyulgat, sokat fejlődött. Bár kétszer is elcsúszott a jeges terepen, nagyon jól futott. Drukkolok neki!”

A kölcsönös baráti drukkolásra idén bőven lesz alkalmuk az edzéseken és versenyeken kívül is, hiszen Peti az érettségi után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre felvételizik, vegyészmérnök szeretne lenni. Danit a technikusi mellett emelt szintű írásbeli érettségi várja, utána egyetemi felvételi vizsga, hogy építészmérnök válhasson belőle. Mindkettejük terveiben, természetesen, továbbra is ott szerepelnek az evezős edzések és versenyzések. Ha sikerül, közös hajóban is.