VVSI-s sportolói portré - Kuti Nina

Kuti Nina: Jól megy alattam a hajó!

A Velencei-tavi Vízi Sportiskola egyik legnagyobb szakmai ígéretének a kenus Kuti Ninát tartják. Az intézmény aktív sportolói között ő az egyetlen, aki kajak és kenu szakágban is országos bajnokságot tudott nyerni. Ifjúsági válogatottként idén az olimpiai reménységek nemzetközi versenyén is letette névjegyét – és még csak tizenöt esztendős…

„Siófokon születtem és már négy évesen sportolni kezdtem: fociztam, úsztam, triatlonoztam – emlékszik vissza a nem is olyan régmúlt időkre Nina, aki a sportot a családban is meghonosította. – A művészi hajlamú Donát bátyámat nem sikerült ugyan eltántorítanom a zongorától és orgonától, de Melanie nővérem jógázni tanul, anyukám pedig, aki nem volt nagy sportbarát, ma már lelkesen fut. Gyakran együtt rójuk a kilométereket. Anyuval lakom, s ő nagyon sok áldozatot hoz azért, hogy élsportoló lehessek.”

Az eredményeit látva már ma is az. Hét éve kezdett kajakozni a VVSI-nél, amikor a közeli Székesfehérvárra költöztek. Kivételes tehetsége, rátermettsége hamar megmutatkozott, kitartása és szorgalma már egy év elteltével meghozta első érmét. Azután versenyek, helyezések és további érmek sora következett, két országos bajnoki címmel tetézve. Szépen ívelő kajakos pályáját azonban egy sérülés szinte szó szerint derékba törte. A huzamosabb ülés is nehezére esett, hát még az ülve evezés! Mivel a vízi sporttal nem akart szakítani, úgy döntött, hogy átigazol a kenusokhoz. Talán akkor még nem ismerte, vagy nem vette komolyan a jelmondatukat: Eső, szél, napsugár, fájdalom a barátunk.

„Az első év nagyon keményen telt, a kenus edzések sokkal nehezebbek voltak számomra, mint sérülten a kajakos tréningek. Egészen más a hajó, a lapát, fél térden az evezés teljesen újfajta mozgáskoordinációt kíván, más izmokat mozgat meg. A sok szenvedés ellenére fel sem merült bennem, hogy feladom. Bizonyítani akartam az első, mindmáig egyetlen edzőmnek, Porteleki Zsoltnak, akivel nagyon jól megértjük egymást. Kiváló a kenus csapatunk, s bár a lányok csak mutatóban szerepelnek benne, a fiúk nagyon rendesek. A régi kajakos társaimmal is megmaradt a közvetlen kapcsolat. Ez a baráti légkör is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fokozatosan ráéreztem a kenura, elhittem, van érzékem hozzá. A második évtől jöttek az eredmények is, egyre motiváltabb lettem. Idén már úgy éreztem, hogy teljesen magamra találtam és jól megy alattam a hajó!”

„Nina a sérülését követően óriási fegyvertényt hajtott végre – idézi fel a három évvel korábbi eseményeket edzője, Porteleki Zsolt. –Már kétszeres országos bajnok volt kajakozásban, s amikor ennek folytatása lehetetlenné vált számára, nem elégedett meg a korábbi babérokkal. A nehezebb utat, az új kihívást választotta, hiszen mint mondani szokták, a kajakozásban és a kenuzásban csak a víz közös. A legkeményebb időszakokban is olyan hozzáállást mutatott, hogy az ember szinte megkönnyezte meghatottságában… A magam részéről nemcsak a sportban, hanem a sorsban is hiszek. A sors kezét látom abban, hogy három évvel ezelőtt, amikor egy hosszabb szünet után tértem vissza az edzői pályámra, mindjárt egy ilyen kivételes tehetséggel kezdhettem dolgozni. Nina két és fél év munkájával ötévnyi hátrányt hozott be, hiszen a legnagyobb országos vetélytársai már kilenc évesen kenuba szálltak. Egy csupa szív, jólelkű kislány, rendkívül ügyes, jó mozgáskoordinációval rendelkezik, emellett kiváló versenyzői alkat. Olykor azért szeleburdi, hiszen most lépett a serdülő korba, kicsit még érnie kell, de erre van időnk. Persze, már idén is fantasztikus évet zártunk, amire májusban még nem mertem volna fogadni.”

Egy májusi versenyen találta meg jó szemmel az edző Nina párját Horányi Dóra, a Váci Kajak-kenu SE sportolója személyében. Négyhavi közös edzőtáborozás után az augusztusi szolnoki Magyar Bajnokságon a Kuti Nina – Horányi Dóra páros 500 méteren az U15-U16-os kategóriában bronzérmet, míg a fölötte lévő korcsoportban aranyérmet nyert.

Előtte júliusban, a Vidék Bajnokságon, Nina két bronzérmet szerzett. Szeptemberben az Olimpiai Reménységek Versenyén a lengyelországi Poznanban a Kuti-Horányi kenu páros 200 és 500 méteren egyaránt 5. helyezést ért el. Ez volt első nemzetközi versenyük. Az ígéretes kettős tagjai igazi barátnők lettek. Sok egyéb mellett az is közös bennük, hogy mindketten magántanulók, így több lehetőségük lesz a közös felkészülésre. Nina azért igyekszik minél gyakrabban bejárni a székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium 10. osztályának óráira is, mert amelyik tantárgyból három jegyet összegyűjt, abból januárban nem kell vizsgát tennie. Novemberben kezdődik a téli felkészülési időszak, de ő leginkább a márciusi első erőfelmérő versenyeket várja.

„ A kenut inkább férfias szakágnak tartják, talán azért, mert női futamokat nem indítottak eddig az olimpiákon – mérlegeli a jelenlegi helyzetet Porteleki Zsolt edző. – Párizsban 2024-ben azonban már olimpiai szám lesz a női kenu is, egyesben 200 és párosban 500 méteren. Pontosan azokon a távokon, amelyeken leginkább Nina is versenyez. Meggyőződésem, hogy az adottságai révén olimpiai bajnoknak termett, de még hat évnyi kemény munka áll előtte. Óriási mozgósítás várható a hazai sportéletben annak érdekében, hogy az új női olimpiai kenus számokban is helytálljunk, nagy lesz a versengés. Komoly segítséget jelent, hogy a Pro Rekreatione Közhasznú Nonprofit Kft. kiváló konditermet, tanmedencét és evezős pályát biztosít számunkra. A további sikerek személyi, tárgyi feltételei tehát adottak Agárdon és Sukorón.”

„Nem titkolt álmom, hogy indulhassak a 2024-es párizsi olimpián – igazolja ebben is az összhangot edzőjével Kuti Nina. – Magamról úgy tartom, hogy sprinter vagyok. A 200 méteres távot kedvelem leginkább, de a másik ötkarikás szám, a páros 500 m sem áll távol tőlem, ahogyan ezt Horányi Dórával idén többször bizonyítottuk. Tokióig azonban még egész sor hazai és nemzetközi verseny vár rám. Éppen ezért nem szívesen hangoztatom, hogy kenus leszek, ha nagy leszek, hiszen a saját szomorú tapasztalatom megtanított arra, hogy bármikor beüthet egy sérülés, amely széttöri az álmokat. Ám amíg a lapátolásban örömömet lelem, az edzőmmel szót értek és a vizesek között jól érzem magam, ahogyan mindezeket most is elmondhatom, addig a legfőbb cél mindig a hajóm orra előtt fog lebegni és mindent háttérbe szorít az életemben.”