VVSI-s sportolói portré: Három a kislány

Az utánpótlás kajak versenyek jegyzőkönyveiben, a VVSI színeiben, egyre gyakrabban bukkan fel a Jeszkel vezetéknév, ámde különböző női keresztnevekkel. Az elírásra gyanakvókat elbizonytalaníthatja, hogy mindig más-más kategóriákban indulókról van szó. A kételyek eloszlatása végett elárulom, hogy a Jeszkel-lányok valóban testvérek. Luca, a legidősebb tizennégy, Panna tizenkét éves, Szófia augusztusban tölti be a tizenegyet. Még csak jó két éve kajakoznak, de már országos bajnok is akad közöttük!

A Tácon cseperedő Jeszkel-lányok útja nem egészen véletlenül vezetett a Velencei-tóhoz. Luca két éve, hatodikosként került új iskolájába Székesfehérvárra. Éppen azon a nyáron toborzott Horgos Lajos kajakedző egy nagyobb csoportot a VVSI-be, amelybe bejutott későbbi osztálytársa és barátnője, Steigerwald Tímea is. Egyre több jót hallott tőle az edzésekről és a csapatról, így aztán ősz végén egyszer elkísérte, és ott is ragadt. Korábban három évig táncolt akrobatikus rock and rollt heti három edzéssel, hamar megszokta és megszerette itt is a rendszeres munkát. Bár kétszer annyi lett a tréning, otthon annyi szépet mesélt róla a húgainak, hogy nem sokáig hagyhatták annyiban. Anyukájukat, aki valamikor maga is evezett a VVSI-ben, nem volt nehéz rábeszélni egy Velencei-tavi terepszemlére. A kicsit visszahúzódó Pannának nyomban megtetszett a kajakos világ, de a legkisebb Szofinak, ahogyan felidézi, nem jött be annyira a dolog… Másodjára aztán, amikor beülhetett a tanmedencés hajóba, lelkesen csatlakozott a családi csapathoz.

„Eleinte kicsit tartottam attól, hogy mind a hárman egyszerre kezdjenek el sportolni, hiszen kicsik még, két iskolába járnak, nagyok a távolságok – sorolja a részben még ma is meglévő nehézségeket az anyuka, Gonda Anna. – Amikor azonban láttuk, milyen jót tesznek nekik a rendszeres edzések, később a versenyek, mennyire szeretik a társaikat és az edzőjüket, Lajos bácsit, akinél valóban nagyon jó kezekbe kerültek, mi is igyekeztünk mindent megtenni az új családi életmódunk érdekében. Mert nagyon fontos ám az, hogy a három lány, amikor hazajön az iskolából, nem a telefonjával vagy a számítógéppel foglalkozik egész délután, hanem percekre kiszámítva teszi a dolgát! A meleg ebéd után nekilátnak az írásbeli leckének, ha marad rá idő, a szóbelinek is. Fél négykor indul a busz Székesfehérvárra, a Piac téren átszállnak a VVSI különjáratára. Az edzés után ugyanígy vissza a városba, ahol általában én, néha a férjem várja őket és kocsival jönnek haza. Lefekvésig még befejezik a tanulnivalót. Így megy ez nálunk csaknem minden nap! Keddenként nem járnak be, mert szombaton dupla edzésük van. Szerdán Luca nem tud hazajönni az iskolából, onnan megy edzésre, a kisebbek egyedül buszoznak Fehérvárra, de haza már együtt hozzuk őket. Bevallom, este néha már nincs túl sok kedvem kocsiba ülni, de látva, hogy milyen odaadással és kitartással csinálják, mi is segítünk. Persze, számunkra is megvan a fáradozás jutalma, hiszen jóval könnyebb a lányokkal, sokkal fegyelmezettebbek és kiegyensúlyozottabbak lettek minden téren. Főleg Panna, aki egy nagyon zárkózott, nehezen oldódó kisgyerek volt. Alig evett valamit, mára pedig teljesen megnyílt, magabiztossá vált és kiváló az étvágya. Említhetném Lucát is, aki alig-alig tudott húzódzkodni, vagy fekvőtámaszt csinálni, most meg februárban Győrben, a regionális erőfelmérő versenyen ötödik lett! Persze, nem a bajnoki címek, vagy a helyezések a legfontosabbak, hanem az, hogy azt csinálják, amit igazán szeretnek, és mi nagyon büszkék vagyunk rájuk!”

Számomra, ha már igazolt sportolókról van szó, azért az eredmények sem mellékesek. Meg aztán az egyesületek életében sem gyakori dolog, hogy egy időben három testvér készül és versenyez a színeikben! A legkisebb Jeszkel-lány, Szofi a jelek szerint már stabilan felküzdötte magát korosztálya középmezőnyébe. Tavaly nyáron Mosonmagyaróváron, a Régiós Eszkimó-Indián Játékokon kilencedik lett. A Vidék Bajnokságon Fadd-Domboriban a 13. helyet szerezte meg, majd ugyanitt az Országos Bajnokságon a 9. helyen végzett.

„Még nagyon izgulok a versenyeken, ezért különösen jót tesz, hogy együtt vagyok a testvéreimmel és egymást is buzdítjuk – idézem Szofi szavait. – Szeretek futni, így semmilyen gondot nem okozott Győrben, az erőfelmérőn a megállás nélküli 2400 méter, de vízen lenni az igazi, főleg nyáron!”

Néhányan az idősebbek közül, így Luca és Panna is, már február utolsó napján átélhették a Velencei-tó hullámainak ringatását. A régen várt élmény azonban alig egy órán át tarthatott, mert az egyre erősödő szél miatt partra kellett húzni a hajókat. Maradtak hát a korábbi szép emlékek! Pannának például első versenyéről a sukorói pályán és a diákolimpiai 5. helyezéséről. Aztán az első érem a tavaly nyári Eszkimó-Indián játékok 3. helyéért. Nem sokkal később, július végén Fadd-Domboriban megszületett eddigi legrangosabb eredménye, az Országos Bajnokság aranyérme! Mini kajak párosban szerezték csapattársával, Szép Virággal. Együtt nyertek kategóriájukban szeptember elején, a Nőtincs Kupán is. Idei szezonját a győri regionális Heraklész Kajak-Kenu Fizikai Felmérő Bajnokság 2. helyezésével nyitotta meg.

„Az országos bajnoki cím minket is meglepett, nem gondoltuk, hogy ilyen jók vagyunk, legfeljebb az ötödik helyre számítottunk – ízlelgeti a tavalyi kirobbanó siker emlékét Panna. – A szegediek a vége felé nagyon ránk jöttek, de még így is bő három másodperccel előttük értünk célba. A győri erőfelmérő verseny alapján a téli felkészülésem jól sikerült. Elég sűrűek a napjaim, mert tanulnivaló is akad bőven. Szerencsére, mindhármunknak jól megy a suli. Az fel sem merült bennem, hogy abbahagyjam a kajakozást, sőt, más kategóriákban is szeretnék eredményes lenni.”

A Jeszkel-lányok legidősebbje, Luca is több szép eredménnyel büszkélkedhet. A legfontosabb és legmotiválóbb számára azonban – ahogyan edzőjétől és édesanyjától egybehangzóan hallottam – éppen a legutóbbi, győri erőfelmérő bajnokság 5. helyezése. A jegyzőkönyvek alapján magam is összevetettem néhány tavalyi és idei erőnléti gyakorlatát - a fizikai fejlődése szinte megdöbbentő! A korábbi 13 húzódzkodással szemben idén például már 23-at teljesített, a lábemelések számát 11-ről 20-ra növelte. Ez a bizonyos lábemelés azt jelenti, hogy a bordásfalon lógva kell a szert a fej fölött a cipő orrával megérinteni. Mondjuk, 20-szor fél perc alatt. Nem semmi! Ahogyan nem volt akármi az sem, hogy Luca már az első versenyén, 2017 nyarán, a sukorói Diákolimpián bronzérmet szerzett. Mini kajak párosban végeztek Józsa Nikolettel a harmadik helyen. Luca időközben kinőtte a legkisebb hajót és tavaly nyáron, a Fadd-Domboriban rendezett Vidék Bajnokságon már K4 kölyök kategóriában nyert ezüstérmet a VVSI Füzér Otília - Jeszkel Luca - Steigerwald Tímea – Viktor Luca alkotta négyes csapatával.

„Legjobban a nyarakat szeretem a vízen, tavaly csodálatos edzőtáborunk volt a dömösi Dunán, de egyre inkább belelendülök a versenyzésbe is – mondja Luca, aki nyolcadikosként már a jövőjét tervezgeti. – Főleg nyelvekkel szeretnék foglalkozni. A németet tökéletesíteni, felvenni mellé az angolt és régi vágyam, hogy megtanuljak görögül. Az anyukám részben görög származású, a dédnagypapánk ma is a tengerparti Vólosz városában él. A pihenő hónapunkban, augusztusban meg szoktuk látogatni Görögországban.”

Mostani kategóriájában Lucának a K1-es kajak a leginkább kedvére való, bár egyesben még a fiatalabb, kisebb versenyzők közé tartozik. Talán ezért is tartogat számára az edzője, Horgos Lajos az idei szezonra egy újabb kihívást a tavalyi ezüstérmet hozó K4-esben.

„Luca nagyon jó hátsó ember a hajóban, a sikeres győri erőnléti verseny után pedig rendkívül motivált, ezért gondolkodom egy új négyesben a számára – avat be terveibe a mester. – Már kinéztem három ügyes kislányt Mosonmagyaróváron, akikkel nyáron itt nálunk együtt edzőtáborozhatnak és összejöhet egy ütőképes csapat. Panna is nagyon tudatosan készül az új szezonra, jól bírja az edzéseket. Kiváló futó és nemcsak a testvéreinek a húzó embere, hanem a korosztályos csoportját, a fiúkat is össze tudja fogni, csak úgy loholnak utána! A Jeszkel-lányok mindegyike más-más karakter, de nagyon összetartó testvérek. Együtt jönnek le és együtt mennek haza az edzésekről. Ám itt a csapatban már ki-ki a maga korabeli barátnőivel és társaival dolgozik. Mindhárman a tanítványaim, de praktikus okokból gyakran összevonjuk az enyéimet Szabó Mónika edzőtársam csoportjával. Én az idősebbekre, ő a kisebbekre felügyel, ami különösen kinn a tavon, a hideg vízen elengedhetetlen. Sajnos, idén a nagyobbak számára hagyományosan előre hozott vízreszállásunk, a viharosra forduló idő miatt, kicsit kurtára sikerült. Néhány nappal később, március első hétvégéjén azonban vigasztalódhattak a gyerekek, köztük mindhárom Jeszkel-lányunk is, mert két csoportunk mintegy harminc jelentkezőjének megrendeztük az edzések éjszakáját. A magunk területén ezzel minden bizonnyal történelmet írtunk! Szombati napon délig egy-egy órás hegyi futáson és úszáson vettek részt a tanítványaink. Otthon megebédeltek, pihentek és este nyolctól közel éjfélig konditermes és tanmedencés edzés várta őket. Nagyon élvezték a gyerekek, nemkülönben a svédasztalos reggelit a tóparti éttermünkben. A csapatépítés érdekében talán sikerült ezzel újabb hagyományt teremtenünk.”